A hosszú hatású bronchodilatátor szerek képezik a krónikus obstruktív tüdőbetegség kezelésének alapját, melynek hatására javul a tüdőfunkció, enyhülnek a tünetek és növekszik a terhelési kapacitás. A betegek egy részénél azonban visszatérő exacerbációs epizódok jelentkeznek, ilyen esetekben inhalációs kortikoszteroidok adása válhat szükségessé.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség és a kardiovaszkuláris betegségek etiológiai háttere jelentős részben közös.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség súlyos formáinak kezelésére elfogadott a tripla terápia. Bár az inhalációs kortikoszteroidok alkalmazása ilyen esetekben terápiás haszonnal jár, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy biztonsággal megvonható-e a kortikoszteroid anélkül, hogy ez veszélyeztetné a beteg állapotát. A németországi vizsgálat azzal a következtetéssel zárult, hogy a tripla kombináció duális terápiára váltása az esetek túlnyomó többségében nem jár állapotromlással, és az exacerbációk, az egészséggel kapcsolatos életminőség és általánosságban a betegségkontroll szempontjából is előnyös lehet.

Az EMA-CHMP pozitívan véleményezte a súlyos asztma kiegészítő kezelésére szolgáló Tezspire (tezepelumab) készítményt.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség kezelésére monoterápiák, illetve kettős vagy hármas gyógyszerkombinációk állnak rendelkezésre. Eddig csak kevés tapasztalat látott napvilágot a kettős és hármas kombinációk halálozásra gyakorolt hatásának összehasonlítására a betegek azon tipikus csoportjainak bevonásával, akiknek betegsége közepes súlyosságú, és az exacerbációk rizikója alacsony. Több véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálat adatainak összegzett elemzése nem igazolt túlélési előnyt hármas kombináció alkalmazása mellett, a kettős kombinációval összehasonlítva. (Int J Chron Obstruct Pulmon Dis. 2022;17:545–558.)

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) egy idült megbetegedés, melynek terápiás kimeneteleit nagyban megszabja a hosszú távú adherencia. Kutatások bizonyítják, hogy a COPD fenntartó kezelés során a magasabb szintű adherencia a kórházi felvételek számának, illetve az ellátási költségeknek a csökkenésével társul. Gyengébb adherencia esetén ugyanakkor a tünetek súlyosbodására, a kórházi felvételek számának növekedésére, a mortalitás és az ellátási költségek emelkedésére kell számítani.

Amikor Sigmund Freund azt mondta, hogy „az anatómia a sors” („Die Anatomie ist das Schicksal”), akkor ezt úgy értette, hogy az anatómia határozza meg a férfiak és a nők személyiségét.

A COVID-19 omikron variánsának megjelenésével új aggodalmak és bizonytalanságok jelentek meg, és egyre erősödik a betegség kezelésére alkalmas gyógyszerek - különösen a szájon át alkalmazhatóak- iránti igény.  

Eddig még nem történtek kutatások annak tisztázására, a cardiopulmonalis terhelési teszt milyen szerepet játszhat a fizikai terhelhetőséget korlátozó mechanizmusok tisztázásában gyermekkori súlyos asztma eseteiben. A szerzők a csökkent fizikai aktivitás okait tárták fel olyan esetekben, amikor a kezelés nem eredményez kielégítő tüneti kontrollt, illetve a csökkent terhelhetőség az elégtelen betegségkontroll egyetlen manifesztációja. Az adatok alapján a fizikai aktivitás korlátozottsága nem tekinthető a hiányos asztmakontroll jelének.

A súlyozott gén-koexpressziós hálózati analízis a génexpressziós profilok és fenotípusok közötti összefüggések feltárására alkalmas bioinformatikai módszer. Jelen vizsgálatban a súlyos asztmában szerepet játszó gének elemzésén túl igyekeztek meghatározni az asztma progressziójának hátterében meghúzódó rejtett mechanizmusokat és kulcsfontosságú géneket is.